Mit ér a nő 40 felett? Mindent és / vagy semmit?

A „B” oldal kezdete, szokták mondani. Vagy mégsem? Magam is, mint oly sokan a saját tükrömön keresztül vizsgálom a világot.

Amikor negyven éves lettem egy őrült, fergeteges zenés – táncos eszméletvesztésen ünnepeltük barátaimmal a 4. X beköszöntét. A hátteret a Márton Napi Borfesztivál adta a Gellért Szállóban. Egy biztos, szomjas nem volt senki az első óra után. Mindenki a barátunk hangulatban, amihez az esemény is hozzájárult, ismeretlen ismerősökkel kacagtunk, anekdótáztunk hosszan. Én személy szerint vibráltam, hiszen a születésnapom alkalmából fű-fa-virág köszöntött, ölelgetett, hozta a végeláthatatlan isteni nedűket. Halál a májra. Az eseményeket kronológiai sorrendbe ma sem tudnám tenni. De nem is kell mindig mindent felcímkézni. Jó, nem jó, illik, nem illik. Carpe diem.

Valami koncert kezdődött, talán Ocho Macho, bugi volt a lábunkban. Rohantunk a színpad felé, kezünkben borral. A srácok lemaradtak, mondván tánc, minek az, igyunk tovább. Ha agyon ütnek sem tudnám megmondani, hogy keveredtem egy harmincas úriember karjaiba. Nagyon lelkesen táncoltatott, olyan úri fiú módjára. Udvarolt, bókokat susogott, nagyon cuki volt. Tánciskolában tanult illedelmes fogásokkal, kéztartással próbált magához kötni. Nem tudott kordában tartani. Barátnőim vadul kurjongattak, hajrá ez egy fiatal csődör! Igazán nem is foglalkoztam a fiúval, bárki lehetett volna. Én bulizni akartam és buliztam, ehhez ő volt a díszlet. A koncert egy órát tartott, végig ugráltuk és táncoltuk vele, időnként üvöltve az ismert számokat. A fények megjelenésével, mint Hamupipőke próbáltam megszökni a délceg hercegtől, mivel az erős fény valóban rávilágított a jelentős korkülönbségre. Nem éreztem szükségét egy fiatal csikó betörésének. Ő ellenben másként gondolta. Megragadta finoman a csuklómat és próbált a bűvkörében tartani, sikertelenül. Mondtam neki, drága csillagom isteni volt veled a mulatság, de mi nem egy hajóban evezünk. Megroppantalak reggelire. Közben a társaság felé orientálódtam. Mondanom sem kell kaptam az ívet. A srácok pikáns megjegyzésekkel illeték a ropogós kakashusit, hátba veregetve a “nevétsemtudom” fiatalembert. Szegény kezdett zavarba jönni, és félénken megkérdezte, hogy miért célozgatnak a korára. Mondom neki, hogy most ünneplem a 40. születésnapomat és látványosan nem vagyunk egy korosztályban. Megdöbbent. Csend és fürkészés következett a részéről. Az nem lehet, gyönyörű vagy és 40 évesen már nem lehet végig táncolni egy koncertet. Óh, dehogynem, csak lehet, hogy másnap belehalsz egy kicsit. Megsajnáltam és beszélgettem vele még egy kicsit, majd az útjára engedtem.

A vad tivornya hajnalban ért végét, melyet egy keserves ébredés követett. A bal vállam és karom nem mozdult, vagy ha sikerült millimétereket emelnem rajta csillagokat láttam a fájdalomtól. A sors ajándéka. Hétfőn a reumatológus közölte, hogy be van gyulladva az ízület, be van tokosodva és ez végig fog kísérni az életemben. Így múlik el az ember dicsősége.

Nos, ez a „B” oldal. Csillogás és fájdalom egy oldalon, jó esetben nem egyszerre.

Immár öt éve taposom a „B” oldal kerekét, de kijelenthetem, nem mindig érzem magam öregnek, sőt! Mit ér a nő 40 felett? Sokat, csak tudni kell bánni az óborral, a tapasztalattal, a sikerekkel és kudarcokkal, valamint a társadalmi elvárásokkal. Bár a kűlcsíny fenntartása egyre több időt vesz igénybe, a belbecs csodálatos. Kerek a világ, csak tudni és akarni kell megélni.