A test diadala

Michelangelo nyomában

Rajongok az ízléses dolgok és a polgárpukkasztó alkotások iránt. Szélsőséges, ám egy percig sem unalmas így az élet. Most azonban az ízlés került előtérbe.

A megújult, egyébként gyönyörűen felújított Szépművészeti Múzeum ismét egy monumentális kiállításnak ad helyet. A tárlat lenyűgöző. Négy termen keresztül utazik az ember Michelangelo és a XVI. század itáliai művészet világába. Rá kell szánni az időt. Nekem sikerült két órát bóklásznom. Kortársa, barátja és életrajzírója Giorgio Vasari így jellemezte a Mestert:

„Michelangelo alighanem azért jött a világra, mert Isten példát akart mutatni általa a művészeknek”.

A kiállítás egy csipetnyi történelem. A sors vagy a véletlen úgy hozta, hogy amikor beléptem a terembe, éppen akkor kezdődött egy tárlatvezetés, amelyhez némi habozás után (etikus vagy nem), szerencsére csatlakoztam. Hihetetlen történelmi adalékokkal segítette a művészettörténész a képek megértését, pikáns vagy abszurd történeteket fűzött az alkotás körülményeihez. Csodálatos anyag lett összegyűjtve a világ minden pontjáról. A Mester mellett számos kortárs is helyett kapott, mint például Leonardo da Vinci, Pontormo, Bartolommeo Passarotti, Battista Franco vagy Pollaiuolo. Pazar, lenyűgöző, grandiózus. Nehéz leírni az élményt, ezt valóban látni kell. A vonalvezetés, a finom elegancia, a test ábrázolása – itt elsősorban a férfiakt jelenik meg -, dinamikus pózok együttese váltja ki a hatást. Egyszerűen jól lakik a szem a tárlat végére. Három képet emelnék ki csupán a kiállításról, hiszen leírni teljességgel lehetetlen lenne. Szubjektív vélemény következik.

1. Külföldi magángyűjtő tulajdonában lévő rajz, amit Michelangelo legkorábbi (talán 12 évesen készíthette) ismert rajzaként azonosítottak be. Miért különleges ez a rajz, azonfelül, hogy egy műalkotás. A kép hitelesítése jelenleg folyamatban van. Tehát nem eldöntött, hogy valóban a Mester műalkotása-e. Több művészettörténész úgy véli nagy eséllyel, hogy a Mester fiatalkori remekműve. Beleképzelem magam a műgyűjtő helyébe. Ha valóban egy eredeti Michelangelo van a kezemben, és ezt a szakértői vélemény egyöntetűen alá is támasztja, akkor ez olyan, mint egy lottó ötös. Ám, ha az alkotó személye talány marad, akkor van egy szép rajzom és nagyjából ennyi. Egy másik megközelítés, vajon ez a látogató megtévesztése? Hiszen ha nem kapok plusz információt a tárlatvezetőtől, akkor ez nem fog szembetűnni a képleírásból és elkönyvelem egy michelangelo-i alkotásnak.
2. A Sixtus-kápolna mennyezetképei: Négy éve egy római körút kapcsán töltöttem egy napot a Vatikánban, így a Sixtus-kápolna is látószögbe került. Ahogy megpillantottam a freskót a kiállításon visszaugrottam térben és időben, ott álltam lenyűgözve a kápolnában több száz turistával együtt. A háttérben az őrök folyamatosan skandálták „Please, move! Silence!”. Engem ez különösebben nem izgatott. Néma csendben (ezen kérésnek tökéletesen megfeleltem) földbe gyökerezett lábbal csodáltam a monumentális mennyezeti freskót. Ha jól emlékszem kb. 50 percig tudtam bennmaradni, és próbáltam képről képre megfejteni az alkotást. Olyan megdöbbentő hatású élőben látni a felosztott mennyezetet. Jelenetek Mózes könyvéből, Ádám teremtése, próféták, Dávid és Góliát, ignudi, medalionok és még számos gyönyörű esemény. Lúdbőrözik az ember.

3. Léda és a hattyú: Ez egy viszonylag nagy méretű alkotás. A képről süt az erotika. Csodálatos összhangban ábrázolja a festő a női testet és a hattyút.                   

Bővebb információ:

A test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet

A kiállítás számokban:

• 30 Michelangelo rajz
• Látogatható 2019. június 30-ig (bár nem lennék meglepve, ha meghosszabbítanák)
• Belépő ára: 3200 Ft (használható például szépkártya is a vásárláshoz)

+ Kis színes a kiállítás margójára

A Szépművészeti Múzeum mindig kísérőrendezvényekkel támogatja a nagy kiállításait. Ez most sem történik másként. Érdemes a programokat böngészni a honlapon. Így jutottam el a „Művészetről a könyvek között” című beszélgetésre az Írók Boltjába. A kiállítás kurátora és múzeumpedagógusok beszélgettek a kiállítás szervezéséről, a képékről, valamint érdekes háttér sztorikat elevenítettek fel mintegy egy órában. A beszélgetés végén lehetett kérdéseket feltenni. Első sorban egy idősebb úr kifejtette, hogy neki nem tetszik a kiállítás címe. Nem tükrözi Michelangelo szellemiségét. A test diadala számára az, ha így 73 évesen fel tud állni a székről. Hát ez is egy mókás nézőpont és vélemény.