Utózönge – JOY napok

Utózönge – JOY napok

A “kuponőrület” margójára

Közhelyesnek tűnhet, de még soha nem vettem részt kupon napokon. Ennek több oka is van. Egyrészt nem kedvelem az embertömeget, másrészt nem szereztem eddig kupon füzetet, harmadrészt a boltok nyitva tartása nem illeszkedett az én sajátos időbeosztásomhoz. Most azonban egy olyan különleges élethelyzetben vagyok, hogy időm is van, és, teljesen véletlenül a múlt havi Éva Magazin melléklete a boltkórosok szent Grálja, egy JOY kupon füzet volt.

Tengernyi időmben tüzetesen áttekintettem a listát, kivágtam azokat, amiért megérte betenni a lábam egy boltba. Nem volt sok, inkább praktikus dolgok. Háztartási eszközök, tisztítószerek a ROSSMANN drogériákból és a Clinique-től a nappali csodakrémem, amit arany árban mérnek amúgy. Itt a 20% is több ezer forintot jelent.

Summa summarom a ROSSMANN Rákóczi úti üzletében tele raktam a kosaram mosogatószerrel, hajlakkal, papír zsebkendővel. Már fejben összeadtam a megspórolt összeget, amikor is sorra kerültem a pénztárnál. Az eladó beüti a termékeket, majd finoman jelzi, hogy a kuponokat nem fogom tudni érvényesíteni, mivel nem ezekre a termékekre szólnak. Mondom, az baj, akkor cseréljük. Mondja meg pontosan melyik lesz a nyerő. Zavarban van, mondja, nem tudja, de szól a kolléganőjének. Jön is a hölgy kedvesen. Megyünk vissza a sorokba, ám gyorsan megállapítja, hogy igazam van, tényleg nem lehet tudni melyik termékre gondolt a költő. Rutinos versenyzőként lesöpri a teljes sort. Megdöbbenve nézek rá, mire ő teljes természetességgel tájékoztat, hogy le fogják mindet húzni, hogy kiderüljön az érvényesség. Ez nem csak nálam lesz probléma, hanem másnál is. Vagy húsz termékkel megérkeztünk a pénztárhoz. Pillanatnyi csend után a pénztáros hölgy megértette a probléma gyökerét és megkezdték a kísérletet. Lehúzták mindent, majd stornírozták, újrakezdték, mert valami hibát jelzett. A végén kirakták elém a nyerő sort, válasszak, melyiket szeretném. Újabb stornózás után, bő fél óra távlatából a kosaramban a kedvezményes csomag. Fizetnék, ám a kártyát elutasította a rendszer. Ekkor már mindhárman hangosan röhögtünk. Egy vidám barakk. A pénztáros hölgy megkérdezte lehúzhatja-e még egyszer, szerinte ez csak egy ilyen nap. Természetesen a második lehúzás sikeres. Mosolyogva, szebb napot kívánva hagyom el a boltot.

Már hazaértem, a kincseimet pakolásztam, de még mindig mosolyogtam. Köszönöm a hölgyeknek, hogy visszaadták a kereskedelem becsületét. Én, mint vevő, királynőként voltam kezelve. Mindent a vevőért elv, nemcsak tankönyvi duma volt. Nem leszerelni akartak, hanem kiszolgálni. Nagyon nagy élmény volt, hiszen mihez van szokva az ember lánya. Keres valamit, megkérdezi az eladót, foghegyről válaszol, nincs / valahol láttam, majd visszavonul elefántcsont tornyába, válaszra sem méltatva / ott van a 3. sor közepén, amit én soha nem találok meg.

Köszönöm ezt a csodálatos pénteki élményt, köszönöm a vidám perceket a két eladó hölgyeknek – csupa nagybetűvel -.