Egy asszony története vetül a lelkünkre

Egy asszony története vetül a lelkünkre
Kemény darab, erős idegzetűeknek

Vannak olyan könyvek vagy színházi előadások, amire rá kell készülni. Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regénye is ebbe a körbe tartozik, amit terápiás céllal írt.

A könyvről előzetesen annyit érdemes megemlíteni, hogy az írónő blogként írta ki magából a harminc évvel korábban megtörtént eseményt, ami minden valószínűség szerint az egész életét és a személyiségét is befolyásolhatta. Mondom ezt úgy, hogy nem ismerem, és pusztán magamból kiindulva állítom, ha valaki ezt a hét éves periódust megéli, az örökre égő csipkebokorként lobog a lelkében, történjen bármilyen csoda a későbbiekben.

A Jurányi Színház ad otthont a darabnak. Kis túlzás nélkül mondhatom, hogy számomra az év legjobb darabját láttam. Monodráma, Péterfy-Novák Éva azonos című regénye alapján Tenki Réka előadásában. Egy óra kendőzetlen, brutális női vallomás egy orvosi műhiba miatt fogyatékos gyermek anyjának szemszögéből. A kiszolgáltatottság, az orvosi gyarlóság, a vidéki női szemérem, a zárt ajtók titkai brutális őszinteséggel kerülnek felszínre. Minimális díszlet, jelzésértékű elemek, egy tehetséges színész őszinte és megrázó játéka.

Az alaptörténet a valóságban 30 éve történt, mégis naprakész, kérdések sorát veti fel az emberben. Akármilyen idősíkban vagyunk, nem változik az a fajta kiszolgáltatottság, amit egy betegnek át kell élni a kórházakban, illetve a magukat istennek képzelő orvosok pillanatnyi hangulatának tükrében. Itt jelen esetben előléptetés reményében égő szülész teniszmeccse miatt kellett felgyorsítani a szülést. Eredmény: forszírozott, rohamos szülés során mentálisan sérült csecsemő. Súlyosan fogyatékos.

Nem szeretném leírni a darabot, inkább sarkalok mindenkit az olvasásra vagy az előadás megtekintésére. Azokat a gondolatokat bontanám ki, amik bennem megfogalmazódtak és még napok múlva is felszínre törtek. Az Egyasszony beüt az emberi lélekbe, kísért még hosszú ideig.

Téma 1.
Természetesen a paraszolvencia nem maradhat el az egészségüggyel foglalkozó témáknál. Az orvos a szülést követően – bár csak önmagában – konstatálta, egész életre kiható műhibát követett el. Ennek ellenére elfogadja a 3000 Ft-os hálapénzt. 30 éve, ez bizony nagy pénz volt.

Téma 2.
Elhidegülés. Ha az élet egy fogyatékos gyereket dob egy családnak, akkor a feldolgozás és az elfogadás megélése nagyon eltérő. Képet kapunk arról, hogyan dolgozza fel a nő és hogyan a férfi ugyanazt a helyzetet.

Téma 3.
Családon belüli erőszak. Az elhidegülés és a komplexusok a férfi esetén egy idő után erőszakba torkollik. Egészen különleges és minden bizonnyal valóságos az áldozat viszonya az eseményhez, mármint az erőszakhoz. A lelkületében és nőiességében megnyomorított asszony szinte várja az ütést, mivel utána egy napig királynőként kényezteti az ura, megbocsátásért könyörögve. A nő számára nem örömteli esemény a második terhességgel való szembesülés. Újabb problémák merülnek fel, melynek eredménye az elhalt magzat megszülése. A monológ, ami az eseményeket bemutatja egészen elképesztő.

Téma 4.
Ébredés és elhagyás. A fogyatékos kislány állapota rohamosan romlik, amit valahol mélyen beárnyékolja a halva született gyermek emléke. A férj tisztában van vele, hogy a felesége el fogja hagyni, mégsem tud leállni. A megaláztatás, az erőszak egyre markánsabban jelen van az életükben. A jobb ellátás reményében beadják a lányt az Egri Csecsemőotthonba, ahol 7 éves koráig él a kislány, miközben a nő elhagyja a férjét. Jön egy új szerelem, egy újabb terhesség. A baba fiú és egészséges. A kisfiú kapcsolata a fogyatékos testvérrel egészen különleges.

Téma 5.
Elmúlás és szembesülés. A záró kép, a temetés előkészítése szívbe markoló, ahogy Tenki Réka végig vezet bennünket a halott gyermek koporsóba helyezéséig. Nekem a monodráma egyik csúcspontja, a legmegdöbbentőbb kép a cipő vásárlás. Az exférj és feleség közösen készítik elő a temetést, a kislánynak ruhát és cipőt vásárolnak. Dilemma. Soha nem volt a gyereken cipő! Az eladó teljes természetességgel, rutinból kérdezi, hogy hányas a gyermek lába. Döbbent csendben mérlegel az anya, majd mond egy elképzelt cipőméretet.

Ha valaki felhőtlen szórakozást keres, semmiképp ne vegyen jegyet a darabra. Ám, ha tartalmas, elgondolkodtató estét szeretne, zsebkendőt morzsolva, akkor feltétlenül ott a helye. Nem utolsó sorban ki kell emelni Tenki Réka művésznőt. Hihetetlenül lemeztelenedik a néző előtt. Grandiózus, ahogy birkózik a szereppel, a karakterrel. Bizonyára szerencsés lenne távolságot tartania, ki akar kerülni a hatása alól, de nem tud. Szerencsére, mert így hitelesebb. Igazán megható volt a kulisszák mögé bepillantani (első sorban ültem a szélén), ahogy a darab végén, a taps előtt hátra ment a művésznő és a könnyeit törölgette. A darab hatása minden oldalról frenetikus.