Bliccelés engedélyezve

Bliccelés engedélyezve

Próbálok környezettudatos lenni, ami valljuk be őszintén nem mindig könnyű. Mivel a belvárosban élek, az életterem is ebben a környezetben mozog, sokat tömegközlekedem. Autóm már négy éve nincs.
Az írás elején leszögezem, hogy nem szokásom a bliccelés. Úgy gondolom, hogy ha minőségi szolgáltatást szeretnénk, azért áldozni szükséges.
Tegnap is vonatra szálltam a Budapest – Tatabánya útvonalon. A jegyet előre megvettem az Interneten az oda útra, ahogy szoktam. Szárligeten elintéztem az ügyemet és indultam is vissza Budapestre. Mivel nincs jegypénztár a településen, így mindig a vonaton veszek jegyet a kalauztól. Általában 10 percen belül meg is történik a csereüzlet a felszállást követően. A vonatot alig értem el, a felüljáró közepétől, a lépcsőn le futva szinte felugrottam a járatra. Találtam egy helyet, leültem kifújni magam. Ahogy szétnéztem velem szemben, néhány üléssel előrébb ücsörgött a kalauz. Kezembe készítettem a pénztárcámat és vártam. Jött Bicske, Biatorbágy és még mindig szorongattam a pénztárcámat. A kalauz – tudjuk be a hőségnek – békén hagyta az utasokat. Picit kényelmetlenül éreztem magam, hiszen nem akartam lógni, de mit tegyen az ember lánya, ha a mester jótékonysági délelőttöt szervezett a MÁV ellenére. Kelenföldnél végül elpakoltam a pénztárcámat és nyugtáztam, hogy ma bliccelek, a kalauz engedélyével.