Pázsit-tó pázsit nélkül, avagy a név ma már nem kötelez

Pázsit-tó pázsit nélkül, avagy a név ma már nem kötelez

Vasárnap valami vizes, de mégis Pest közeli helyre vágytunk. Dunakanyar. A neten böngésztünk a lehetőségek között, és sajnos sikerült alaposan melléfognunk. Soha ne higgyen az ember egy évvel korábbi bejegyzésnek. A www.ilovedunakanyar.hu oldal összeszedte a legjobb strandokat.

Szabadstrandok a Dunakanyarban – Csobbanj egyet!

A pócsmegyeri Pázsit tavat nagyon kedvezően mutatja be:

„A tó nagyon népszerű a szigeten élők körében, de az utóbbi években a Dunakanyar más településein élők is elkezdték maguknak felfedezni. A víztisztaság kiváló, a part pedig 600 méter hosszan terül el. A füves-homokos parton nagyszerű élmény piknikezni az árnyékban, de a tó mellett található büfében is megkóstolhatjátok a strandos finomságokat. A tóhoz érdemes korán érkezni, hiszen az árnyékos részek száma véges, így ha korán érkeztek, lecsaphattok a nagyobb fák nyújtotta árnyékra.

A közelben öltöző, játszótér, focipálya, és röplabda pálya is található, de vizi biciklit és csónakot is bérelhettek. A felnőtt napijegy ára 600 Ft, a diákjegy, a nyugdíjas jegy és az úszójegy pedig egyaránt 400 Ft.

Nyitva tartás: minden nap 09:00-19:00-ig tart nyitva

Elérhetőségek: 2017 Pócsmegyer, Pázsit-tó, tel.: + 36 30 274 6201” 

Az első döbbenet, akkor ért, amikor ráfordultunk a tóra. Valóban családias, kicsi, a megszokott strand infrastruktúra itt nem létezett. A belépő ára magasabb, ám ezen nem lepődtem meg, hiszen eltelt közben egy év. Az már egy kicsit mókás, hogy kézzel írták át az ártáblát. Már itt el kellett volna gondolkodni, hogy érdemes-e bemenni.

A víztisztaság nem eldönthető, hiszen meleg volt a víz és kissé nyálkás érzést kelt. A füves – homokos part mára már történelem. Pázsit szerintem nincs is a szó hagyományos értelmében, inkább foghíjas fűcsomók futnak körbe a tavon. A büfé bezárt, így csak a piknikkosár tartalmára lehet hajazni, amit otthonról hoz a pihenni vágyó.

Az egyetlen pozitívum, hogy nem voltak sokan, kényelmesen lehetett pihenni a parton, az árnyékban. Plusz még egy kellemes pont, a két fiatal jegyszedő, akik nagyon kedvesen kommunikáltak, segítettek a rév menetrendjében, útba igazítottak.

Olyan érzése van az embernek, hogy volt egy jó elképzelés a tó felvirágoztatására, ám nem jött be. Bezárni nem akarja a tulajdonos, de költeni sem akar már rá. Olyan magyaros. Elszomorító volt, hogy a szemetesek nem voltak ürítve. Bár kevesen voltunk a parton, mégis 11re már kifolyt a szemét a tárolóból.

Ha már itt voltunk átsétáltunk Pócsmegyeren. Kellemes, nyugodt hangulatú kis falu.